Fantastic stories of Mini MUTO

Original Hungarian version.

-Kezdetek-

Egy gyönyörű Arizonai éjszakán…..

Csodálatos este volt. A barátainkkal vacsoráztunk a szabad ég alatt. Kellemes szellő fújdogált. Az égbolt tiszta volt, tele csillagokkal. A hold ezüstös fényével kirajzolta a közeli hegyeket. Telehold volt éppen, szinte nappali fényben fürdött a vidék. A finom falatok után, kihasználva az est szépségét elindultunk egy kis sétára.

Ekkor történt.

Felragyogott a tejút és szikra lobbant az Orion csillagképben. Majd hatalmas fénycsóvát rajzolva az égen egy meteor húzott el a fejünk felett. Ijesztő, egyben gyönyörű jelenség volt. A szivárvány minden színében ragyogott, ahogy elszállt felettünk mint egy lassított felvétel. Egészen mesébe illő. Mintha lassult volna, majd becsapódott a közeli dombon. Sokáig álltunk és néztünk szótlanul. Döbbenetes! Meteort ilyen közelről még egyikünk sem látott. A gyönyörű furcsaságok pedig csak fokozták az élményt.

Kis idő elteltével, még az esemény hatása alatt, lassan elindultunk visszafelé. Szótlanul lépdeltünk. Leültünk még kicsit a teraszon de senki nem akart beszélni róla. Azt a látványt nem lehetett szavakba önteni. Csak üldögéltünk és néztük a csillagokat. Az idő közben valahogy nagyon elröppent. Közeledett a hajnal, így mindenki elment aludni.

Még maradtam kicsit. Lekapcsoltam a világítást és tovább néztem a ragyogó tejutat. Elgondolkodtam a furcsa eseményen. Az a villanás. Az a ragyogó fénycsík. Csak a mesefilmekben látni ilyent. Talán furcsa egybeesés, de még az Orion is éppen a becsapódás helyére mutatott. Nem hittem a szememnek. Borzongás futott végig a hátamon. Egy kis kődarab lehullik és narancs színben izzik mint a láva. Azt el tudom fogadni normálisnak. De a domboldal, azon a helyen rózsaszínen derengett egy kis foltban. Legalább annyira furcsa volt mint a fénycsóva. Egy pillanat alatt eltűnt a fáradság. Teljesen kitisztult a fejem. Úrrá lett rajtam valami mérhetetlen kíváncsiság és izgalom. Felkaptam egy zseblámpát és elindultam a közeli domb felé. A holdfény ellenére kellet a lámpa a kaktuszok és a csörgőkígyók miatt. Egy kis emelkedő és pár szikla takarta a domb alját. Nem volt messze. Ahogy haladtam felfelé a rózsaszín derengés egyre erősödött. Azzal együtt az izgalom is. Egyszer csak kialudt a lámpám. De már felértem. A szikla mögül kilépve megpillantottam. A rózsaszín ragyogás bevilágította a domb alját. Egy labda méretű kis kráterben, ott volt. Ilyen gyönyörűt még sohasem láttam. Lassan mertem közelíteni. A gömb ott lebegett egy helyben, földöntúli fényt árasztva magából. Lassan forgott és elszórtan rózsaszín csillámok vették körül. Enyhén átlátszott. Egy öklömnyi kis valami lebegett benne.

Nem tudom meddig állhattam ott. A gömb lassan elvesztette ragyogását. Leereszkedett, belesimult a kis kráterbe és elhomályosodott. Hajnalodott majd a távoli hegyek éles szirtjei között megcsillant az első napsugár. Ebben a pillanatban minden felgyorsult. A gömb szertefoszlott és egy egyszemű egylábú mutáns kis szörnyecske állt előttem. Mintha rám mosolygott volna aztán felemelkedett kicsit. Lebegve körbefordult párszor mintha pásztázná a világot. Közben folyamatosan változott a színe mint a kaméleonnak. Amire nézett felvette annak a színét. Majd megállt és végignézett rajtam. A farmerom és pólóm színét is magára öltötte. A szemembe nézett. Úgy éreztem mosolyog az egész világ. Elkezdett ragyogni és eltűnt egy pillanat alatt.

Kinyitom a szemem és az órára nézek. Elmúlt dél. Jól elaludtam. Lent a teraszon már megcsörrentek a tányérok. Biztosan ebédhez terít valaki. Kinézek az ablakon. Nem emlékszem, hogy kerültem ágyba…. de kit érdekel egy ilyen gyönyörű napon. Öltözködés közben a térdemre pillantok. Eléggé elnyűttnek látszik. Mármint a sebtapasz. Ki kell cserélnem. A sérülést még a tegnap délutáni foci közben szereztem. Alaposan felszakadt. Egyáltalán nem fáj, nem is érzem. Valaki kopog. A mosdót szeretné használni. A tapaszról megfeledkezve lemegyek a többiekhez. Mindenki itt van és élvezi az Arizonai tavaszt.

Az ebéd remek. Igazi mexikói konyha. Nem lehet megunni. Beszélgetés közben a tegnapi fociról ismét eszembe jut a térdem. Elmegyek kicserélni a tapaszt…………………….

Csak állok értetlenül a tükör előtt…………..Nincs sérülés. ………………

Óriási hangzavar. Kiszaladok a teraszra. Semmi. Csak a barátok mesélik egymás szavába vágva: Milyen csodálatos volt a tegnap esti meteor fényjátéka. Megdermedek és belém hasít a felismerés. Nem álom volt. A sérülés, A villanás a csillagok között, a meteor, a rózsaszín ragyogás, a gömb, a kis lény.

Őrült tempóban rohanok. Az emelkedő végén majd kiugrik a szívem a helyéről. Ott az eldobott zseblámpa. A szikla mögül kilépve meglátom a labda méretű krátert. Üresen.

Azóta is őrzök egy darabot az olvadt kőzetből ami a kis kráter peremét borította. És bármerre járok a világban keresem, gyűjtöm a különleges köveket és nyitott szemmel járok a világban.

Hallok meséket is, hogy itt-ott feltűnik egy furcsa egyszemű kis idegen lény. Hihetetlen dolgokat csinál. Azt mondják: Egy szeme és egy lába van. Talán az elméjével mozgatja a tárgyakat. Vicces dolgokat tesz és mindenkinek segít. Majd egyszer csak eltűnik egy szempillantás alatt.

Ki tudja talán éppen a Te játék gyűjteményedben bukkan fel holnap. Álcázza magát és csak néz az egy szemével. Fürkészi a világot. Figyel és tanul hiszen ő is most fedezi fel ezt a világot.